Kihúzott Jelenetek

 Prológus, szeptember 7.

Azt hiszem szerelmes vagyok. Ez így első hangzásra elég fura, még nekem is, de meg lehet szokni. Első látásra szerelem.... Ilyen, azt hittem csak a filmekben van!

Én mondom, ez szánalmas egy mondatsor volt. 

 A sok kínt megélve, léptem át az ajtón. A fejembe bepattant egy nagyon jó versötlet, így a képzeletemben papírra vetettem. Fúj a szél, leesnek a levelek, mókusok szaladgálnak, lefele és felfele. Ősz haja, levéllel borított, szakálla, vörös és ősz volt. Lassú léptei, magába rántottak, miközben közeledett, a hideg is ideszállt ma. Párás levegő, melyben látszik a lehelet, megjelent előttem, miközben nézegetem. Nézegetem, ahogy szépen elszáll, a boldogan ugráló, maradék napsugár. A nyár is felkapja hátizsákját, és követi az időjárás járdát. Az öreg már boldogan, fagyos mosollyal az arcán, leszáll közénk, hisz beköszöntött, Ő, az Ősz.

 Fájdalmas volt visszaolvasni.